A két világháború között ő volt a megtestesült emberszeretet – Károlyi Józsefné Wenckheim Margit örökségéről

Ismét kitört közéletünk szunnyadó vulkánja, a Palotanegyed-ügy. Állítólag a főváros már támogatja a Pázmány Egyetem új campusának építését, Józsefváros azonban még ellenáll. Így is lesz ez addig, amíg el nem készül, ahol aztán megpihenhet zajos ifjúságunk egy-egy fáradságos hídfoglalás után. Kevés szó esik ugyanakkor arról, hogy milyen is volt ez a városrész. 

Százötven éve a komor bérházak helyén zöldségparcellák, gyümölcskertek sorakoztak palánkkerítéssel, melyek közt idővel fel-fel tűnt egy-egy főúri palota geometrikus kerttel, fehér sétányokkal, rózsával, szökőkúttal. A Múzeum körút – Rákóczi út – József körút – Üllői út által határolt terület akkori hangulatából talán a mai Andrássy út vége őriz még valamit. 

A József körút például inkább hasonlított mezei dűlőre, semmint sugárútra, 1870-es állapotáról a millenniumkor ezt írták: „Nem volt semmi, ami már megkezdve, csak folytatást igényelt volna. Rendszernek, tervszerűségnek, vagy legalább valamely határozott iránynak nyoma sem volt.” A sötét udvarok és gangok, a sikátorok, a dologtalan, sűrű szegénység csak a századfordulón jelentkezett. Ahogy Reviczky Gyula írta a kapualjból elzavart koldusról: „Az öreg hárfás szót fogad,/S az ernyedt, ócska húrokat,/Nem tudván másba kezdeni,/Egy házzal arrébb pengeti...”

Nevezetes középületei a Nemzeti Múzeum, az akkori Országház és Nemzeti Színház, illetve a Rókus Kórház voltak. A Klinikák építése csak 1872-ben kezdődött. A híresebb paloták pedig a következők: Károlyi, Wenckheim, Eszterházy, Károlyi–Csekonics, Festetics. A héten mutatták be a Tamara de Łempicka lengyel festő életéről készült filmet és regényt, hol máshol, mint a negyedben fekvő Uránia moziban. Tamarának magyar férje volt, ezért indokolt az ő köreikből bemutatni egy itteni elfeledett személyt. Wenckheim Margit grófnő asszonyneve Károlyi Józsefné volt. 

Férje országgyűlési képviselő volt, Károlyi Mihály féltestvére, egyben legfőbb ellenfele, harcos legitimista. 

Manapság bizarr, hogy valaki az Osztrák–Magyar Monarchia bukása után darutollas kalapban királyt követel az ország élére, ráadásul a Habsburg–Lotharingiai-házból valót. Pedig mi vagyunk ilyenek, nem ők. A legitimista mágnások, nagypolgárok, értelmiségiek és hivatalnokok ugyanis a politikai stabilitás, az ezeréves jogfolytonosság miatt akartak királyt polgári személy helyett. A Habsburgok közül meg azért, mert úgy találták, hogy a választott király ugyanúgy instabilitást hoz, mint egy köztársasági elnök. A magyar legitimizmus azonban több volt államelméletnél. Szociális népkirályságot akartak, azaz felemelni a tömeget. Mindezt annak a vallásos szeretetnek a jegyében, amelyről nemrég az amerikai alelnök és a később megválasztott pápa is vitázott. Eszerint a szeretet nem más, mint önismeret, érzés és akarat 

A Károlyi házaspárnak IV. Károly és Zita királyné bizalmasaként nagy szerepe volt abban, hogy a legitimizmus 1925-ben fordulatot vett. Az akkor már özvegy Zita ugyanis azt kérte, hogy hagyják el a „reakciót”, kezdjenek új politikát. 1926 elején szétvált a Szentkorona Szövetség női és férfi ágra. Apponyiné Andrássy Klára és özv. Istvánffy Gyuláné vezetésével megalakult a Magyar Nők Szentkorona Szövetsége, amelybe zsidókat és polgárokat is befogadtak. Károlyiné a székesfehérvári csoport vezetője lett. 

A fordulat jelentős, mert ez jelölte ki a legitimisták helyét a politikai térkép közepén. Horthyval azért kerültek szembe, mert ő választott királyt akart, a nyilasokkal pedig azért, mert Németországtól az egész magyarság létét féltették. Ez vitte el őket az angolszászbarátságig, a náciellenességig, illetve a baloldallal való együttműködésig.

Tőlük indult első női képviselőnk, Slachta Margit. Károlyiné alapította a székesfehérvári kórház gyermekosztályát, a Szent István Bajtársi Szövetségben egyetemi ösztöndíjat osztott, 1933-ban pedig létrehozta az Angoratex vállalatot, hogy a középosztálybeli és a parasztasszonyok tisztes mellékjövedelemre tegyenek szert. Tenyésznyulakat biztosított, oktatást szervezett, felvásárolta tőlük a drága gyapjút. A vállalat országosan működött, hirdetései naponta jelentek meg. Az időközben teret nyert nyilasok először azzal támadták, hogy a grófné felcsapott kereskedőnek. Majd azzal, hogy cégébe zsidókat engedett.

Régóta szokás gúnyolódni a Horthy-kor árvalányhajas népiességén, álságos kurzusnak nevezve kereszténységét. Eszünkbe sem jut, hogy az Orion, a Taurus, a Tungsram és más világmárkáink sikerében, részvényesként vagy cégvezetőként mágnásainknak is szerepe lehetett. A héten valaki odaírta egy díszmagyarba öltözött gróf fényképe alá, hogy „közben Európában már öltönyben jártak”. 

Mit sem tudunk az arisztokrácia által vitt rengeteg projektről, a napi munka fáradtságáról, Bekecs Gábor bekecséről, a ma is világszerte divatos huszárruháról, a Kárpátok-szerte elterjedt paszományról, a palotákban felhalmozott Raffaellókról és Tizianókról, vagy hogy akkoriban még a japán császár is ilyesmi viseletet hordott ünnepen, az angol király pedig még ma is.

Károlyiné fiatalon, 1934-ben megözvegyült. Karcsú, mondén szépség volt, és a főváros tíz leggazdagabbja közt szerepelt. Ingatlanvagyona Chorin Ferencével vetekedett. Mindezek ellenére nemcsak a kétkezi munkát, de az életveszélyt is vállalta. A Magyarországra menekült lengyelek ellátásában akképp vett részt, hogy gróf Széchenyi Károlytól (az ő édesanyja is Wenckheim lány volt) átvette a Lengyel–Magyar Menekültügyi Bizottság vezetését. Barátnője és munkatársa, a legitimista Andrássy Klára épp azért akart menekülni már 1941-ben, mert a bizottságban és másutt végzett munkája miatt a német letartóztatási lista élén állt. 

Akik a háború után itt alakították meg a Magyar–Szovjet Baráti Társaságot, mígnem nekik is menekülniük kellett Rákosi elől. 1950-ben kommunista lejárató kampány indult Ausztráliában, Kanadában és az USA-ban a magyar emigránsok ellen. Azt állították, hogy állatias kegyetlenséggel bántak a háború idején az angolszász hadifoglyokkal. Ekkor derült ki, hogy Károlyiné félszáz angol pilótát bújtatott fehérvárcsurgói kastélyában a németek elől, akik fejedelmi módon étkeztek, sportolhattak, levelet írhattak.

1931-ben egyszerre mutatták be gróf Batthyány Gyula festő néhány portréját egy fővárosi galériában. Az egyik Károlyinét, a másik Andrássy Klárát ábrázolta, ők hárman egyébként közeli rokonok és barátok voltak. Művészettörténetünk máig nem tudja eldönteni, hogy az általa „LMBT-személynek” mondott festő ismerte-e a szabados életet élő Łempickát. Valószínűleg igen. Részint Párizsból, részint pedig azért, mert Tamara és magyar férje, Kuffner báró is segítették a lengyel menekülteket életrajzuk szerint. A festmények mindenesetre azt sejtetik, hogy Batthyányra nagy hatással volt a lengyel, akinek meg a fő művét André Kertész egy fotója ihlethette.

A bizottsággal együttműködő állami hivatalnokról, id. Antal Józsefről rakpartot neveztek el, 

Utóbbi eddig egyetlen elismerésben részesült. 2021-ben, harminc évvel a rendszerváltás után, a lengyel állam posztumusz Virtus et Fraternitas emlékérmet adományozott neki. A lengyelek ekkor elkészítették az életrajzát a Wikipédián. Senki nem tájékoztatta őket arról, hogy mi, magyarok fordítva írjuk a nevet, és a „né” a házasságkötést jelzi. Így fordulhatott elő, hogy a globális adatbázisban nincs összekapcsolva Károlyi József és Károlyiné adatlapja. A foglalkozásához meg azt írták, hogy ápolónő (holott inkább az Andrássy lányok voltak azok), illetve hogy palotahölgy. Ami igaz, csak kevés. A lengyel életrajzban ráadásul Vágvölgyi Gabriellának is nevezik, miközben ez a hölgy, egy tanárnak a lánya, Széchenyi Károly felesége volt. S nincs még vége az őrületnek. A magyar Wikipédián, férje életrajzában, gróf Margarete von Wenckheim néven szerepel, éppen ő, az egyik legnagyobb legitimista és magyar hazafi. Ne felejtsük, a Wikipédia hozott anyagból dolgozik, ezt találták róla.

Károlyiné a negyvenes években az Új Színház tulajdonosa és ügyvezetője is volt, mely a Szentkirályi utcai palotában működött. Itt hangoskodott a free SZFE!, mert a palotát a hetvenes években megkapta a színművészet, de ennek sincs nyoma a lexikonokban. Övék volt a Madách Kamara elődje is, Károlyiné fia itt volt rendező és dramaturg. 

de aztán, az olvasó talán már ki is találta, mégiscsak Párizsban kellett lehunyja a szemét.

Elszomorító volt, amikor néhány éve Fehérvárcsurgó mai gazdái fellépni hívtak egy nem híres, de tehetséges előadót. Az illető gyermektelen, életunt kóró, naphosszat orbánozik. Hogy került ez ide, függetlenül a közepesnél valamivel nagyobb tehetségétől? De ez még semmi. Nemrég felújították Wenckheimék szabadkígyósi kastélyát, majd kitört a háború, hogy ki hasznosítsa. Egy Amerikából hazatért porszívóügynök áll nyerésre, mert mint mondja, ő képviseli a nép valódi érdekeit. Azé a népét, mely majd egy évszázada nem törődik a kastéllyal és építőinek ideáival. Közben nem messze, Pósteleken szintén pusztul egy Wenckheim-kastély. Itt nevelkedett Széchenyi Károly. 

Nyitókép: Károlyi Józsefné Wenckheim Margit (Forrás: Wikipédia)